November

November

Hajnal óta zuhog az eső
Komor város, még komorabb elmék
Szívek teraszán ma én vagyok az első
Isten útja nálam, de inkább hazamennék.

Ma már kétszer megáztam
Mintha mégis ezt akarnák a könyvek
Figyeltem, rohantam aztán mégis megálltam
Ha esőben állsz, nem látszanak a könnyek

Egy mentő sikított el mellettem
Begörcsölt a gyomrom, talán tudja mi történt
Tegnap este gyermek, mára senki lettem
Halj meg hogy élhess és ne éltess törvényt

Hüvös novemberi szél fújt
Mire besötétedett már nem láttam tisztán
Lassan beköszönt a tél és minden ami elmúlt
Bezár a cellámba, hogy többé ne nézz rám

Fáradtabb vagyok mint kellene.
Mára minden bűnöm ágy alá hordom
Mert székemen csak démonaim átellenben
Eszembe sem jutott: ma van a születésnapom

    Szeretem az esőt. Szeretek esőben rohanni, várni a zebránál a zöldre, megállni egy eresz alatt és nézni az embereket ... esőben csókolózni. Valahogy minden sokkal őszintébb.

Ja, és ma van a születésnapom.