2014. április 24., csütörtök

Álmomban



 Álmomban

... Álmomban láttam meg a világom
Mivé lesz végül ha éberen hagy.
Számolom, írom, csak csinálom
- Idén télen minden tó befagy.

Túl sokat álltam már az esőben
Pont annyit: ne látszanak a könnyek
Pedig meg is halhatsz felőlem
Már bennünk lakoznak a szörnyek

Megölnétek. De hát mit is várhatnék?
Én tettem rossz tűzet a jó fára.
Konstans remegés útján járhatnék,
de fizetnem kell, hisz megjött a számla.

(Ébredés)



  Egy ideje már nem írtam a blogra. A közel jövőben ezt pótolni fogom, bár most éppen netmentességet fogadtam egy darabig, de amint a példa mutatja ezt nem sikerült betartanom. Egyébként egészen jól vagyok, lázadozok, írogatok, szeretgetek. A többi meg majd alakul.
 Proszit!

2014. április 7., hétfő

Tovább




Tovább

Szikrázó, fehér gyermekkor
vágyait négy centtel kiiszom
Sorvad a fekete szívizom

Ez nem művészi csak akril
műanyagot úgy köhögtem
ahogy szalad most füst a tüdőmben

Így hajtom álmatlanságra fejem:
meghalok kicsit, így öregszem
De tovább hordod szívem a tenyereden


(Fotó: Bodnár Dávid)

2014. április 6., vasárnap

Szemeid bolondja


Szemeid bolondja

Szemeid bolondja vagyok.
Öledbe hajtom fejem,
Még percek, órák, nappalok
Tudod mi él idebent.

Egyre alkonyul a szobám.
Táncot jár a gyertyaláng,
Csak a kezem remeg bután,
Mert itt otthonunk, hazánk.

Polcról vetted le a szívem,
Fáradt szív, poros polcról,
Vedd le minden egyes évben,
Vedd minden egyes bóktól.

Nem látják amit mi látunk.
Rajtunk kívül mind vakok.
A világ most a mi várunk,
mert szemeid bolondja vagyok.