Hova
Tegnap óta megint nem tudok aludni
Lassan, de biztosan utolérnek démonaim
Ezért szoktam mindent szép lassan feladni
Ma részeg vagyok: megnézem mi van odakinn
Otthonom még mindig csak az egy szoba
Hol a füst sűrű és nem kopogtat Jehova
Se jobbra, se balra nem húz itt a szívem
Vándor vagyok, mert haza mégse' tértem
Olykor magamra találtam pár barátban
Akik végül mind leléptek, de párban
Mert túl közel volt bennem az igazság:
Maroknyi fejes barom a világom elbasszák
Csók ha csattan ... igen ... az is csoda
Tudom, ezért nem tartozom sehova
Mert nem vagyok többé mű-költő
Betonházak, falak itt mind a bűnből nő
Így lépek ki ma is a szürke utcákra
Hol játszottam, öleltem és szerettem
C'est la vie, mindennek meg van az ára
Így boldogságom inkább tovább keresem
Elérkezett az az időszak amikor már nem ad reményt kilépni az utcára. Mikor a reggel ugyan olyan szürke és rideg mint az este. Talán ridegebb is. Ez az első jele - na és persze a hideg ... a baromi hideg - annak, hogy egyre gyorsabban rohanunk bele a télbe.
Én is rohanok valami felé. Nem tudom mi felé, de határozottan érzem és most először egy cseppet sem félek tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése