Emlékszem

Emlékszem

Kevés maradt meg régről.

Egyre biztosan emlékszem:

Olvastam az égről,

Ahogyan olvasok most is.

Láttalak a szemedből

és éreztem az illatod.

Emlékszem az erekből

induló vér-morajlásra

mikor hozzád ért arcom.

A francia, füstös szobára.

A szélre a Temze parton.

Ó, mennyire kívántalak akkor.

Ősz

Ősz

Tudod, olyan helyen vagyok,

Ahol nem nyugtat a fű.

Hű társam csak a penna

De pont ettől keserű.

Tudod, én vagyok a srác

És akkor is ott voltam

Mikor könny szökött szemedből

És előre megmondtam,

Hogy leperegnek az évek,

Leperegnek a könnyek,

Beköszönt az ősz,

Visszaköszönnek emlékek.

Lehullnak a levelek,

Elnémul a világ,

Karjaidban érzem:

Nem érdekel ki lát.

Szirttetőn

Szirttetőn

Hogy mennyire siralmas a helyzet? Baszottul.

Na ehhez mit szól Cobain úr?

Még mindig szív alakú az a rohadt doboz?

Ne hasonlíts magadhoz

Amíg te is leugranál a szirttetőről

Bár így legelőször

azt hiszem te is szereted e magasságot

de a végén úgyis meglátod

Meddig akarsz majd ázni ebben a viharban

és hány tenger van egy halban

Én pedig majd eldöntöm ugranék-e veled

Végül majd veszek

jegyet az éjszakai buszra