Összetart

Összetart

Háttal a napnak csillan
Meg a fény
A sötét színű márványlapokon;
A csüggedést sugallják,
S, hogy ma nem tudlak
Megmenteni magadtól,
Elítéltként kuporodsz
A kisszékre, mi régen
Az én helyem volt,
És csak remegő hangodban
Találok esélyeket,
Meg cigarettát kulcsoló
Hosszú ujjaidban,
S még mindig nem
Tudom, hogy
Éjszaka miért
Riadtam fel eme ujjak
Ritmikus mozgásától,
S még mindig

Nem értek semmit,
Mikor elszalad mellettem
Az első vonat
Az utolsó vágányról

És téged már nem látlak sehol.
De egy dolog világos:
Minket nem határoz
Meg semmi,
S ez mindent összetart.