Bizonyára számos ismeretlennek és számtalan közeli ismerősömnek sem lesz az ínyére az a téma amiről most írok. Illetve az, ahogyan írok a témáról. Tudjátok, a történelemben, a legtöbb esetben mindig egyértelmű volt, hogy kik a rabok és a rabszolgák, illetve a történelmi események elszenvedő alanyai. De kérdem én, mikor fordult elő az idők során, hogy ezek a „rabszolgák” büszkén az ég felé nyújtva rabruhájukat bizonygatták volna, hogy ők valóban rabok, a szó legszorosabb értelmében? Nincs mit tenni, kikerülhetetlen dogmává vált számomra, hogy egy nagyon furcsa korban élünk.
                A tegnap történt dolgok is sajnos ennek az érzésemnek mutatnak tükröt. Egy olyan országban, ahol minden második ember naponta tölt le valamilyen tartalmat és ki tudja mennyi használja naponta az internetet valamilyen ügyben, úgy, hogy minden kábelen és wifin ömlik a mocsok ugyan mi a francot várhatnék? Úgy gondolom túl nagy lett a szabadságunk, mind fiatalnak és idősnek egyaránt és ennek nemsokára súlyos következményei lesznek, itt, ahol a legnézettebb TV-műsor a „Barátok közt„, és az „Áll az alku”. Őszintén, magasról leszarnám, hogy mit néznek az emberek, ha emellett nem kajálnák be a sok hazugságot és nem deformálnák el oly módon, hogy az megegyezzen a saját igazságukkal, s ezt később nem skandálnák fennhangon, mintha csak ez az egy igazság létezne . Ha komolyan gondoljátok, hogy az internetadó bárkit is meg fog fosztani valamitől akár testi, vagy lelki értelemben nagyot tévedtek. Ti csonkítjátok meg magatokat folyamatosan, csak éppen ezt nem veszitek észre. Természetesen akinek nem inge … Egyébként is, ha egyszerűen korlátozva lenne az internet maximum annyi változna, hogy kénytelenek lennétek újra értékelni a jó filmeket, könyveket, zenéket, ne adj isten inkább megvesztek egy CD-t, hogy zenét hallgassatok, vagy talán néha még egymással is lennétek. Csak úgy …
                Többször vettek már be facebookon olyan csoportokba ahol többnyire fiatalok bíztatták egymást egy-egy tüntetésre egy-egy ügy érdekében. Természetesen sok mindennel én sem értek egyet, de elég furcsa, hogy –legalábbis itt Budapesten- egy keménymag, azaz pár főiskolás srác szervez tüntetést, illetve vesz részt mindenfajta megmozdulásban. Lassan kezdem azt hinni, hogy nekik mindegy miért, kiért csak lázadhassanak valami ellen és közben forradalmárnak képzelhessék magukat. Ez a rohadt nagy különbség az eddigi bármelyik közelmúltban történt tüntetés és akár az 56-os, akár a 48-as forradalom között…
                És így utószónak még annyit: ha valaki tényleg olyan gyökér, hogy szerinte nem lesz internet, vagy emiatt most radikális változásokra kellene számítanunk, az tényleg egy igazi gyökér. –Bár igaz, ami igaz, ha nem lenne net, most valószínűleg nem olvasnál engem. -

Ha mellém ülsz ...

   Régen nem publikáltam magánéleti változások miatt, de végre ismét minden halad. A közeljövőben hozok nektek pár új verset, most pedig egy alig befejezettet szeretnék megosztani veletek! 

Ha mellém ülsz ...

Mikor beléptél már láttam, hogy
Te is szeretsz mások helyett ázni.
Még szép, mert ide jöttél fázni,
de csak engem találsz vigaszdíjnak.
Túl messziről jöttem ahhoz,
hogy ma se lássalak összetörni.
Pedig szeretnél szeretni, ha nem
hasonlítanék arra, aki elől menekülsz.
Ha felajánlod, hogy mellém ülsz,
felajánlom, hogy megtöltöm a poharad.
... És mellém ültél. Megtanultál tűrni
s megtanultam, neked mást jelent repülni
mint nekem. Akkor este tenyerembe
hajtottad kezed, így kértél esélyeket.
Nemet mondtam, de nem, hogy szemét legyek,
csak azt akartam, mindig ott ülj mellettem.
Látod? Túl keveset vártál tőlem.

    Az utóbbi időben sok dolog megváltozott a környezetemben. Egyre könnyebben veszem észre magamon, hogy én is változom. Könnyebben ráveszem magam, hogy máshogyan írjak mint eddig, könnyebben elhagyjam a saját magam által lefektetett irodalmi szabályokat és csak írjak. 

  A vers egyébként főként nem erről szól.