Vátesz

Vátesz

Régen azt hittem mindenre
képes a szív ha menne.
De se óda, se dal, se szonett
nem érti a világból mi lett.

Mert szeretem az életet
és szeretem ha lobban
szerelem a szívben
és nem csak nyomokban
egy régi fényképen
játsszák el a szerepet.

Mert szeretem a tél ízét,
a nyár ropogását,
az ősz legvégét,

a tavasz sokaságát

De látom mi fán terem
ha magyar magyart ugat,
hogy magyar magyart ugasson
Mi lennénk a nagy nyugat?
Csak kussolunk a magyar Ugaron.
- Bár ne lennék a váteszem.

Soha nem állítottam a verseimet a politika szolgálatába. Egész egyszerűen azért, mert szerintem ez ma egy gonosz dolog. Ennek ellenére nekem is született - és biztosan fog még születni - néhány magyarság versem, amiket természetesen mindenki úgy értelmez ahogy akar, azt beszél bele amit akar. Amit látok, hallok, érzek leírom... ez se több, se kevesebb.

Sötét

Sötét

Sötét ült a városra
Sötétség a templomra
De néha-néha még
Igaz, sok ki fél
De fellobban a fény
...

Csend szállt a szobára
Némaságom csodája
hogy mindent elmond
ez a pár szempont:
A holnap ma szebb volt
...

Szemek véres tengere
Nem tudom szeret-e
De már nem is érdekel
hogy ül vagy térdepel
Csak, velem égjen el
...

Véletlen, de eufóriám,
hogy a fekete zsebórám
Pont két percet siessen
Így ez a két perc kiessen
Amíg átmegyek a szíveden
...

Sötét ült a városra
Sötétség a szobámra
Sötét ült a tengerre
Sötétség minden időre
aztán vége.

(Fotó: Bodnár Dávid)

Költőt vegyenek

Költőt vegyenek

Tessék csak tessék, költőt vegyenek:
Reményteljes fiatalt vagy megtört öreget!
Saját sorokat, rímpárt és füzetet.
Gyorsan, mert elfogy: költőt vegyenek.

Tessék, csak tessék! Költőt vegyenek!
Van avantgárd is, ki beköti a szemeket
Feketét, fehéret, hiút vagy beteget
Minden nap új áru! Költőt vegyenek!

Tessék csak tessék, költőt vegyenek!
Minden ami kell a költészet és szeretet!

Potom pénzért s ma nem számolunk keretet!

Könyörgöm, végre már, csak egy költőt vegyenek!

  Mostanában megint egyre kevesebbet írok a blogra, nem azért, mert nincs elég versem, hanem mert ezeknek nagy része könnyűszerrel köthető lenne akár a választási kampány mocskához, akár más politikai töltetű témákhoz, én pedig meg fogadtam magamnak, hogy ha máshol néha-néha hangot is adok a véleményemnek a témáról itt nem publikálok hasonló írásokat. -Még nem.- 

  De végül is ez is csak egy kifogás... Ez csak egy rövid helyzetjelentés, hogy még élek és a kötet is készül. A borítót Korom Dániel művész úr követte el, bár még nincs teljesen kész, de nekem nagyon tetszik. A kötet vázlata is megvan, már csak megfelelőképpen össze kell rakni a dolgokat. 

A bejegyzés mellé -szokás szerint- természetesen jár egy vers is. Rövidke, de azt hiszem megfogtam a lényeget.