"Még itt vagy ... "- "Március 15"

   Ma este két olyan 2012-ben írt verset töltök fel a blogra, amelyeknek a megléte szó szerint csak a véletlennek köszönhető, viszont ez a két mű nagyon sokban hozzájárult a későbbi stílusom és a gondolkodásmódom kialakulásához.
  Az első versben nincsen semmi különleges, egy nagyon kedves barátom elvesztése utáni űrt próbálja a mai napig betölteni helyettem.
  A második az első "magyarság" (vagy mit tudom én hogy hívják az okosok) versem, sok időbe telt a megírása, és nagyon igyekeztem vele, bár így, majdnem két év elteltével már elég primitív számomra megszerkesztettség szempontjából. 

Még itt vagy ...

(G.V. emlékéért)

Nélküled nehéz. Csak állunk némán  
egymás mellett. Olyan gyorsan történt,
és most is kimondhatatlanul furán
érzem magam. Kitapostad az ösvényt.
Olyan, mintha még mindig itt lennél…

Nélküled nehéz. Majdnem elsírtam magam,
Mikor láttam Tomi arcát. A legjobb barátod,
de mind azok vagyunk. Elcsuklik a szavam,
ha rád gondolok. Talán most végre megtalálod
amit kerestél…Pedig, mintha még itt lennél...

Nélküled nehéz. Mindenkinek hiányzol.
Pedig azt hittem, hogy együtt növünk fel
De nem tűnsz el végleg ebből a világból
Amíg dobog szívünk, mi nem felejtünk el
Mert még itt vagy…

Március 15.

Ne merengj a múltadon vándor!
Így is annyi folt van életed lapjain
Mit már senki nem számol...
De lepereg életed utolsó napjain

A boldogságot, mint pillangót elkapom.
Mégis, ha túl erősen szorítom markomban
úgy is elveszítem vagy elhagyom.
Miért nem látod, mögötted mennyi lábnyom van?

.. Miért nem látod, kik vakítják el szemed?
Hiszel a fénynek? Engem nyugtat a sötétség
Szabadnak hiszed, de béklyóban a kezed.
Bolondnak tarthatsz, de már mindened elvették.

Lehet bármilyen sorsod vagy Istened,
Nézd meg mi lettél! Mi maradt a fontos?
Mindig csak a pénz, végül úgy is elveszted...
Nem véletlen, hogy gazdag minden orvos.

...

Nyújtsd magasba mind két kezed,
Helyetted soha nem fogom megtenni.
Elég, ha most az egyszer megteszed.
A sorsod a tiéd, tanuld meg szeretni.

                                                                              Hódmezővásárhely, 2012. március 14.