Égj velem
Hideg szívemen láttam
Hogy kelnek útra százan
Majd vesznek el a mélyben
Ez az mit nem kértem
Tizenkilenc éve úton
Át erdőn, mezőn, bokron
Nevetésen, könnyeken
Csak enyém az Istenem
Boldogtalan bolondság
Befejezetlen boldogság
Pár szó csak a lételem
S egy kanna benzin: "égj velem"
November 14-én (három nappal ezelőtt) volt kilencven éve, hogy az inzulin patikai forgalomba került. Ez emberek tömegei számára nyújtott reményt az addig halálos cukorbetegséggel szemben. Köztük nekem is. Sokszor gondolom, hogy rossz korba (de véletlenül se rossz helyre!) születtem. Furcsa belegondolni, hogy ha csak egy évszázaddal előbb látom meg a napvilágot már valószínűleg nem élnék. Ennek ellenére persze gyakran én sem vigyázok eléggé magamra mint minden fiatal, de szemben velük én tudom mennyit ér egy emberélet és azt is megtapasztaltam már, hogy minek mi az ára.
Nagyjából ezek miatt az indokok miatt született meg ez a rövidke vers is, miközben zötyögött a busz Jászkarajenőről, Lucától haza, Szolnokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése