Sziluett

Sziluett

Mit betakar a holnap nekem csak álmatlan létezés

Hogy távolodjak tőled száz emberöltő is kevés

Kalitkamadár hol vagy? Papír sziluetten vágyak

Nélküled magány-gondolatok négy fal közé zárnak

Az éjen át is látlak, itt vagyok, mer' féltelek

Millió sztori rólad, rólunk, elrejtem a képeket

Megpendítem a húrokat, eladom az életet

Megvettem az otthonod most veszek hozzá kék eget

Tanultam a hibákból, csak a fél szívem adtam

A másik felének köszönöm, hogy melletted maradtam

szerelmem, még mindig egy nem száz lány

Ha tehetném így napról napra ezt az utat járnám

De homályos a holnap, a tegnap meg már távoli

Mond ki , hogy bűnös vagyok, ha bűn veled álmodni

Várom a pirkadatot, tényleg semmit se kérek

csak a végén rádöbbenni, hogy tényleg szépek az évek

Nem hagytam el senkit, igen nehezen felejtek

Amíg bennem élő sejtek esküszöm, hogy megkereslek

fenn az égben, a szívben, a fényképeink lapjain,

az emlékek a fejemben - így múlik el az éjszaka 

Orromban az illatod: parfümöd a vér szaga

Az enyém meg a mámor, még mindig tőled távol

de nem messze ,kivárom a csókod lesz az "Ámor"

Mikor elég lesz a mából , itt leszek keress meg

Látod? nem felejtek, mindennek ez az ára

Én azért élek így mert nincs fizetve a számla

Talán nem is lesz, soha, de hogy miért még nem értem

Ha szorítod a mancsom, nekem az az aranyérem...

(Magány sziluettjét járva

Újra minden perc árva

Szeretném, ha itt lennél a két karomba zárva

és a végén rádöbbenünk, hogy minden perc megérte

Így már az sem érdekel, hogy mi lesz a mese vége)

  A vers első része 2013 május elején született, a többi szép lassan a következő hónapokban, majd július végére szinte magától dallá vált. Ami a dalban refrénként szerepel az a versben a vers záró, összefoglaló versszaka - ezért is lóg ki.
  Említettem már pár helyen, hogy hamarosan szeretném kiadni a második kötetem, amiben néhány dalomnak (szigorúan csak amik versnek indultak) az eredeti dalszövege is megtalálható lesz. Olvasni ér!

...És a dal