Camus

CAMUS

Nézz rá Isten. Isten?

Halálnak szolgája

Ma agyam szolgálja

Ahogy elszáll a kéményen

Hol vagy mára?

Golyóként a szívben

Ahol eldől minden

Ott. Ott lettél árva.

A lakat kulcsra zárva:

Belém mar a Közöny

Már nem látok át a ködön

Hogy minek mi az ára

Hát gyere, ülj le mellém

Ha egyszer erre jársz

Mond el nekem mit látsz

S merre húz az elmém

  Ma lenne száz éves Albert Camus, többek között a "Közöny" (a kedvenc regényem), "A bukás" és "A pestis" szerzője. Remélem őt magát, az embert is sikerült megismernem az évek alatt számtalanszor újraolvasott művei alapján. Sokat gondolkoztam mit mondanék neki, ha találkozhatnék vele. Talán csak megköszönnék valamit ... mindent.

  Számomra ő fogalmazta meg a művész emberek feladatát a mai világban: „… ma már nem léphet azoknak a szolgálatába, akik a történelmet csinálják, azoknak a szolgálatában áll, akik a történelem szenvedő alanyai …" „Véget ért az üldögélő művészek kora… A művészet, önmagában nyilvánvalóan nem tudja biztosítani azt az újjászületést, amely elhozza az igazságot és a szabadságot. De nélküle ez az újjászületés formátlan lenne..."

Isten Nyugosztalja!