Alkony

Alkony

A madarak rég elmaradtak,
nem lepik el a balkont.
Szorulni kezd az ajtó,
Őröl a huzat, kikezd a magasság.
Felgyulladnak az utcalámpák,
Fényük ráhasal az alkonyi légre,
A szemközti fák csupasz ágaira,
Az ismeretlenségtől megfosztva,
Míg semmi nem marad;
Vagy minden;
Vagy "kevés még",
vagy "elég már",
Ez maga a halhatatlanság.

Ringató

Az élet dolga az emigrálás,
                Szépen, lassan, Merkelesen.
Semmivé válás: bomlás – romlás
                Mit felednek majd
                Ha eltemetem.

Nincs egérút, -haladok felőled -
                se vátesz égi harsonák.
Szép, milyen fontosnak érzed
                Hány kiló fér
                alád.

Nincs árnyékod, (örök ringatóm)
                De árnyékból majd felriad
a világ, míg öledben ásítok,
                S még beéred ennyivel;
                Mert ez ennyi csak.

2016.04.07.

Szembeszél

Szembeszél

Elindulok. A mai este csak amolyan utcazsargon,
Szép, ahogy a remény befordul az utcasarkon,
Bogárhátú lámpák fényében a neved hallom,
Nincs kerülő út. Mégis elkerül a meredt alkony.

Csak lüktető kontraszt minden tompa lépés,
Súg az utca, a part, minden omladék és
Az égi lámpák fényein túl …
Egy mediaplayer megáll, aztán újraindul.

Megérkeztem, oda ahol minden zaj kósza
Errefelé minden csak azt szajkózza:
Légy csöndbe, s meghallod: a szem beszél;
A tél múlik, de nem szűnik a szembeszél.