Levél haza
Te előre szóltál apa,
hogy a lányok szája édes
És nem hogy ellágyít, hanem egyenesen vértez
De miért nem szóltál arról, ez mindig megmérgez?
Talán akkor lesz a végem, ha a józanész kevés lesz
És miért nem szóltál arról, hogy észreveszem sokszor
Hogy mikor szükség van rá, az Istenünk elfordul?
Azt sem mondtad el, hogy felnövök majd egyszer
És fájdalomcsillapításra kevés lesz a vegyszer
És nem hogy ellágyít, hanem egyenesen vértez
De miért nem szóltál arról, ez mindig megmérgez?
Talán akkor lesz a végem, ha a józanész kevés lesz
És miért nem szóltál arról, hogy észreveszem sokszor
Hogy mikor szükség van rá, az Istenünk elfordul?
Azt sem mondtad el, hogy felnövök majd egyszer
És fájdalomcsillapításra kevés lesz a vegyszer
Te sem mondtad anya,
hogy én leszek a bűnös
És minden hibám végül majd a síromig elüldöz
Nem mondtad soha, hogy a szerelem ad szárnyat
Vagy ha nem, hát egy hideg cellába is zárhat
De ha nem is tanultam, hát megköszönöm ezzel
Hogy nem voltál mérges mikor töröltem a szesszel
Néha szárnyat adtál nekem, szárnyat adok magamnak
Akik régen elmentek, itt ők velünk együtt haladnak
És minden hibám végül majd a síromig elüldöz
Nem mondtad soha, hogy a szerelem ad szárnyat
Vagy ha nem, hát egy hideg cellába is zárhat
De ha nem is tanultam, hát megköszönöm ezzel
Hogy nem voltál mérges mikor töröltem a szesszel
Néha szárnyat adtál nekem, szárnyat adok magamnak
Akik régen elmentek, itt ők velünk együtt haladnak
