Kulcs a zárban
Hangosak a szirénák:
valami történt.
Egy kisgyermek meghalt,
már csak egy fénykép
Én így sirattam el sokat
nevető arccal
És ma sem tudtam túlélni
mát a tegnappal
Olyan helyen járunk,
hol a könnyek kevesek
Hol a kulcs már a zárban és
nem segítesz ha elesek
Igaz, végig én voltam
ki mindig elfutott
Istennel beszéltem így
gyújtom fel a templomot
A sorsunk meg van írva
egy élet, egy halál...
A játszótér ma üres
törött álmot sem talál
Nem várnak a tegnapok
megfagytak a hidegben
Ma este helyettem te
mond meg, hogy mi lettem
Október 22-én valóban elhunyt egy kislány. A vers természetesen nem róla szól, bár engem is meglepett, hogy mennyire elszomorított a dolog, pedig alig ismertem. A vers nagy részét még aznap este megírtam, de nem volt szívem rögtön publikálni. Aki meg fogja ismerni az írásaim, később majd megérti, miért ilyen formában íródott a vers.
Fotó: Johann Richárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése