Egymás szívében

Egymás szívében


Nézd, én hallom a hangod

Egymás könnyeibe takarózunk

Egy csók, ami örökké tartott

Egymás szívében hallgatózunk

De várj, messze még a vége

Itt sorsunk egybefonódott
Szerelmünk egybe égett
Hol szemhéjunk lecsukódott

A sebek miket feltéptél
Már sebek miket feltépek

Igen, eljött mitől féltél... 
Szívem enyém mégis te részed

Vihar sodorja el életem
De ha kezem fogod nyugszok

Mert ha tinta az én vérem.,
Te a toll amivel húzod 

   Furcsa dolog, hogy mi képes megihletni meg az embert. Lehet az egy zeneszám, egy érzés, egy emlék, sőt akár egy illat is. Az év első versében szeretnék annak a személynek adózni, aki végigkísérte az előzőt.

  Ezt a verset, kivételesen, hátulról kezdtem megírni, és visszafelé, fokozatosan raktam össze a rímpárokat. Az alap koncepcióban a versnek van még két versszaka, de miközben begépeltem úgy döntöttem, hogy azokra már igazán nincs szükség...