Szemeid bolondja

Szemeid bolondja

Szemeid bolondja vagyok.
Öledbe hajtom fejem,
Még percek, órák, nappalok
Tudod mi él idebent.

Egyre alkonyul a szobám.
Táncot jár a gyertyaláng,
Csak a kezem remeg bután,
Mert itt otthonunk, hazánk.

Polcról vetted le a szívem,
Fáradt szív, poros polcról,
Vedd le minden egyes évben,
Vedd minden egyes bóktól.

Nem látják amit mi látunk.
Rajtunk kívül mind vakok.
A világ most a mi várunk,
mert szemeid bolondja vagyok.