Sötét

Sötét

Sötét ült a városra
Sötétség a templomra
De néha-néha még
Igaz, sok ki fél
De fellobban a fény
...

Csend szállt a szobára
Némaságom csodája
hogy mindent elmond
ez a pár szempont:
A holnap ma szebb volt
...

Szemek véres tengere
Nem tudom szeret-e
De már nem is érdekel
hogy ül vagy térdepel
Csak, velem égjen el
...

Véletlen, de eufóriám,
hogy a fekete zsebórám
Pont két percet siessen
Így ez a két perc kiessen
Amíg átmegyek a szíveden
...

Sötét ült a városra
Sötétség a szobámra
Sötét ült a tengerre
Sötétség minden időre
aztán vége.

(Fotó: Bodnár Dávid)