Úton
Bárhová megyünk utánunk fut a város
De nézd ahogy az utolsó lámpa elsuhan
Újra rágyújtok. Te megböksz mert káros
Fel se fogtam: ez már nem csak az én utam
Százak előttünk, ezrek utánunk rohannak
Üldöznek, mert elfogtalak és túszom lettél
S megtörtem egy eszmét. Engem elfoghatnak
De téged megölnek mert belém szerettél ...
Pedig fel se nőttél még e sötét korhoz
Én pedig fel se nőhetek még hozzád
Itt, hol minden tettünk egy bűnt feloldoz
Találtam meg lelkem fekete dobozát
...
Sajnos az utóbbi két hétben nem volt időm sem a bloggal sem a verseskötettel, de még a saját magánéletemmel sem foglalkozni. Ezen a héten minden húzósabb dolog lecseng egy ideig, és újra lesz időm, bár csak remélni tudom, hogy mindenre.
Ma este ezt a rövidke verset írtam egy másik vers mellett. Mostanában sokkal jobban érzem a körülöttem lévők manipuláltságát. Legszívesebben elmenekülnék közülük és csak egy valakit vinnék magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése