Alkony

Alkony

A madarak rég elmaradtak,
nem lepik el a balkont.
Szorulni kezd az ajtó,
Őröl a huzat, kikezd a magasság.
Felgyulladnak az utcalámpák,
Fényük ráhasal az alkonyi légre,
A szemközti fák csupasz ágaira,
Az ismeretlenségtől megfosztva,
Míg semmi nem marad;
Vagy minden;
Vagy "kevés még",
vagy "elég már",
Ez maga a halhatatlanság.