2015. november 30., hétfő

A legfelső emelet

A legfelső emelet

Kiskoromban azt hittem,
Minden lépcsőháznak saját liftje van.
Csak úgy, mint társasházaknak
Saját pincéjükben falhoz támasztott parketták:
Hátha jók lesznek valamire,
Talán, hogy ne törjön be a rossz idő.
Itt mindennek lendülete van,
Mi mégis lendületre várunk, mert lehet,
Hogy nem megy önmagunktól.
Mert nem tudod mennyit eszem, de
Mégis annyit adsz, hogy jól legyek.
Pedig ezt az éhséget lehetetlen beosztani.
Lépcsőházak hideg csempéihez
Támaszkodva, végiggondolva milyen lenne
Ha nem én és nem most.
Minden lépcsőfordulóban rácsapok
A villanykapcsolókra,
Ne kelljen a sötétben keresned az
Eltitkolt félmondatokat,
Mert felérünk a legfelső szintünkre,
Ahol lehet, hogy utoljára,
De rá fogsz kérdezni, s nekem majd
Válaszolni kell.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése