Fúj a szél
Teraszról figyel a zuglói Hold,
Míg nem jöttem heges, árva álma volt.
A rácson túl egy lány sétált el mellettem,
Ölében csak énképem haldokolt.
Száraz idő, csak hideg szél fúj.
Errefelé szokás, hogy minden kéj új,
S míg lepereg markomból a múlt nyári homok,
Az érzés minden szemet szétfúj.
Ki tudja még meddig maradunk,
Ki tudja hova tartasz, hova tartok ... tartunk.
Most, mikor fújom fekete tüdőm minden titkát,
Tudom milyen karambolba hajtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése